Egy 1261-ből száramzó feljegyzés szerint a Hejce nevű falut Szent István király adományozta egykoron az egri püspöknek. A megerősített fallal körülvett helység határában vezetett a Kassa és Lengyelország felé vivő fontos kereskedelmi útvonal. 1427-ben 40 adózó portája volt, így az akkori viszonyok között jelentős nagyságú településnek számított. 1617-ben Thököly István kapta meg zálogjogon, majd 1678-tól a kassai Szent László Szeminárium tulajdonába került át. A XVIII. Század elejétől, amikor rendszeressé váltak a környéken a császáriakkal való harcok, Hejce is hanyatlásnak indult. 1715-ben népességét csupán 16 jobbágy jelentette. 1828-ban 1100 körüli lakosságszáma volt, ami 1920-ra 900 fő alá csökkent. A XIX. Század végén őskori leleteket találtak a régészek a falu határában. 1945 után itt is megtörtént a földosztás és a tsz-szervezés. A jó mezőgazdasági adottsúgú területen különösen a gyümölcstermés jó minősége érdemel említést.

A szép fekvéső kis faluból jó időben kiváló kilátás nyílik a Hernád-völgyére, egész a Magas-Tátráig terjed a panoráma. Az erdők borította, tiszta levegőjű vidéket a környező hegyek védig a hideg szelektől.

Hejce parasztházai népi építészeti hagyományokat őriznek. A falu római katolikus műemlék temploma a XV. Században épült gót stílusban. Az 1700-as évek végén copf stílusban épített volt püspöki kastély ma a római katolikus egyház szeretetotthona. Műemlék jellegű épület a római katolikus plébánia is, és a több, mint 200 éves református templom. Az építészeti emlékek közé kell sorolni a Szerencs-patakon átívelő barokk hidacskát, a kastélyt körülölelő kőfalak és két barokk kőkeresztet a falu határában. Egyedülálló népi építészeti értéket képvisel a falu közel száz pincéje is. A festői környezetben már a 70-es évek óta évente szerveznek nemzetközi kézműves és kézműipari tábort.