Az első okleveles említése 1245-ből való – a királyi várhoz tartozó faluban várjobbágyok éltek. A település sorsa az évszázadok folyamán kisebb-nagyobb mértékben összefüggött Boldogkő várának sorsával. A község nevezetessége az 1825-ben, késő barokk stílusban épült római katolikus templom, a pincesoron a XVI-XVII. században kialakított egyedi pincék, valamint a Nagy-Korsós hegy nyugati lejtőjén látható 2,5-3 km hosszú, 200-300 m szélességű,  kb. 1 méter átmérőjű andezittömbök.