A település a határában emelkedő középkori várról kapta a nevét. Első írásos említése 1295 körüli, amikor Boldua néven jelölték. 1617-ben már Bodó-Keő néven volt ismert a környéken. Kezdettől fogva a tőle északra emelkedő kúp alakú hegyre épült Boldogkő várának tartozéka, tulajdonosai a váréval együtt változtak.

A már távolról impozáns látványt nyújtó Boldogkő vára 370 m magas andezittufa tömbön áll. A hajdani erősséget a Tomaj nembeli Ják fia, Tiba építtette 1241-48 között. A XII. század második felében IV. László királyé, majd Károly Róbert 1312 utána Drugetheknek adományozza a környező falvakkal együtt. Mátyás idejében ismét királyi birtok, majd a XVI. Század folyamán gyakran cserél gazdát. 1701-ben I. Lipót császár leromboltatja. 1715-ben a lőcsei jezsuiták tulajdonába kerül, akik raktárnak használják.

A község, amely a XIX. Században mezővárosi rangú település volt, ekkor szintén a Péchy család birtokába került. A várban volt egy ideig káplán Dévai Bíró Mihály református prédikátor, de megfordult itt Balassi Bálint is. 1881-ig Abaúj vármegyéhez, 1881-től 1945-ig Abaúj-Torna vármegyéhez tartozott. Mai nevét 1905-ben kapta. A vár helyreállítása az 1970-es évek közepére megtörtént, 1975-től turistaszálló üzemelt benne. A község barokk stílusú római katolikus temploma 1768-73 között épült, ugyancsak XVIII. Századi és barokk a település kápolnája. 1762-ből való görög katolikus temploma. A község központjában áll a Péchy-Zichy-kastély barokk épülete. A kastély az 1700-as években, öreg erdőrészből kialakított , különleges mikroklímájú, 6 hektáros parkja védett természeti érték. A főként hárs, - juhar-, és tölgyfákból álló állományt egzotikus fafajták teszik teljessé. A máig megmaradt öreg fák és cserjék gazdag madárvilágnak adnak otthont. Több eredeti népi lakóház is megtekintésre érdemes a községben.