A falu és a neki nevet adó, 624 méter hegytetőn álló nevezetes vár első írásos említése egy 1330-ban átírt oklevélben tűnik fel először. Az írás arról számol be, hogy Baksa nembeli Simon fia, György csapata itt ütközött meg a vidéket dúló tatárokkal. A XIV. – XV. században a pálos rendhez tartozó remetéknek volt itt rendháza. Emléküket már csak a Barát Láza és a Barátok helynév őrzi a környéken. A regéci vár, mint jelentős királyi birtok továbbépítése és bővítése Károly Róbert és Zsigmond királyok nevéhez fűződik. 1640-ben Regéc környékét törökök dúlták fel. Akik sorra elpusztították a várat kiszolgáló környező településeket is. 1644-ben Rákóczi György már a császáriakat űzte ki a várból, mely ekkor a híres család tulajdonába került. A gazdagon berendezett várba 1678-ban Zrínyi Ilona költözött gyermekeivel. A várat Thököly halála után a császáriak 1689-ben lerombolták, emiatt a kurucok már nem használhatták, mint erősséget. A Rákóczi-szabadságharc bukása után a kisközség is elnéptelenedett, és csak a XVIII. század végén népesült be újra. 1827-ben e birtokon hozták létre az első hazai porcelángyárat, az egykor ismert regéci porcelán származási helyét. A porcelángyártás a telkibányai gyár beindításával szűnt meg. A XVIII. század végén nagybirtok alakult ki az erdőkkel körülvett falu körül, de a gyenge minőségű földeket a tulajdonos hamar eladta a helybélieknek, akik földművelésen kívül még fakitermeléssel, szénégetéssel, vadászattal, és juhászattal foglalkoztak. A vár egykori berendezésének maradványai a Sárospataki Vármúzeumba kerültek, a várrom maga ma is közkedvelt kirándulóhely. Az Országos Kéktúra útvonal itt találkozik a Rákóczi turistaúttal.