Az egyetlen abaúji település, mely a Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék része. Ki ne ismerné a mondást mely szerint: "incipit in Sátor, definit in Sátor", azaz a sátoraljaújhelyi Sátornál kezdődik, és az abaújszántói Sátornál végződik a Tokaj-hegyalja. Az őskorban is lakott településen az emberek életét kezdettől fogva meghatározta a szőlőtermesztés és a borászat. A középkorban Gönc és Kassa után a vidék legnagyobb lélekszámú települése volt. Borát Kassa és Krakkó vásárolta. Az XVII. században kezdődött a bor érlelése, tárolására kiválóan alkalmas pincék ásása, melynek köszönhetően mára országos szinten egyedülálló, összefüggő pincerendszer jött létre. Itt található meg a legnagyobb összefüggő pincerendszer (Arany János úti, Kőrössy-parti), valamint a legnagyobb hálózattal rendelkező pince is (Nagyborház). Ágainak hossza 1700 méter, fő ágában kisvasút is volt, sőt bormúzeumot is berendeztek ide, melybe az 1783-tól előállított borok mindegyike helyet kapott. Ma kb. összesen 450 pince található településünkön, de a többség magánházak mellett, vagy azok közelében helyezkedik el. A tridenti zsinat (1545-1563) hosszú ideje alatt Magyarország a zsinat részvevőit finom „Tokaji"-val örvendeztette meg. VII. Pius pápa az Abaújban termett „Tokajit" a következőképpen értékelte: „Quod de Santoviis mittit vigemia praelis, est újvarini gloria prima soli.", amely magyarul így hangzik: „Amit a szántói földekről küld a szüret, az Abaúj első dicsérete". Talán ezzel és az aszúborral indult el a Tokaj-Hegyalján termett borok karrierje, mely a Borok királyává, a királyok borává tette ezt borvidéket. A nagy múltú Tokaj-hegyaljai település különlegessége a szabadon feltörő gyógyvizes források is. Ezek vizével táplálják az idény jelleggel üzemelő strandot is. A strand termál vize 24-26 C fokos, és főleg izületi fájdalom és csonttörés utókezelésére szolgál. Az évszázados múltra visszatekintő fürdőkultúra fénye mára megfakult a strand felújításra, fejlesztésre szorul.